Először is szembesítenem kell magam azzal, hogy nem vagyok tökéletes! Bár folyamatosan az egyre jobbra törekszem, miközben elfogadom azt ami van, törekednem is kell rá… mert az élet nem áll meg, a növekedés, a tanulás folyamatos! El kell fogadnom azt, ha néhol hibáztam, rossz döntéseket hoztam, elvégre emberből vagyok és tényleg a maximumot próbálom adni.

El kell fogadnom azt, hogy az anyaság egy szerep az összes többi mellett, mert egyszerre valósítom meg önmagam, vagyok társ és foglalkoznom kell magammal is. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy feláldozzák magukat az anyaság oltárán és ennek rendelik alá az életüket. Pedig sok minden mással is kéne foglalkozni. Jogunkban áll mindennel foglalkozni és egyensúlyt teremteni, hiszen ezt is kell megtanítanunk, továbbadnunk gyermekeinknek.

Meg kell tanulnom élvezni az anyaságot, nem csak kötelességként megélni, ne kössön, hanem szeressem. Ugyanennyire fontos az összes többi életterületemhez is hasonlóképpen hozzáállni. Minél vidámabban kezelem és könnyedén állok bele, annál kisebb a tétje, annál könnyebb teremteni.

Nekem most jön fel az, hogy zavar, ha a gyerekem nem értékeli mindazt, amit aláraktam. De valójában úgy látná át az egészet, ha ő is lett volna ott lent, ahol én. Ezt nem akarhatom, hogy ő is szenvedjen, mint én. Neki minden sokkal könnyebb, ő a fellegekben jár én pedig ezért néha még mindig azon veszem észre magam, hogy méltatlankodok.

Mintha le akarnám őt rántani, hogy neki is fájjon, az ami nekem fájt, ez így nem korrekt. Mit mond ez nekem? Vannak még sebek, amiket be kell gyógyítani, hiszen nem tudok az ő felhőtlen életének örülni. Meg kell tanulnom örülni neki, közben gyógyulnak azok a sebek.

A másik oldalról meg örülök, hogy mindezt meg tudtam teremteni… Már csak ezeket az áldozatfoszlányokat kell kitépkednem és vele együtt röpködni a felhők között…

Most ő tanít engem repülni…

Anya vagyok és tanulok felelősséget vállalni, vezetni, nagy lenni és erős, nem elmerülni az áldozatban, boldognak lenni az életemben, kiteljesedni, bármi történjék is.

Felelősségem teljes tudatában teszem mindezt, hiszen tudom, egy embert teremtek, akit tanítok, elindítok az életbe, és nyomot hagyok ez által is a világban, ami épít, rombol, vagy túlél. Fontos, hogy tiszta legyen a lelkiismeretem, hogy amikor ő útnak indul, bele tudjak nézni a tükörbe és büszke legyek magamra…

Igyekszem magamból a lehető legjobbat adni…

ADD COMMENTS

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás